Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

IV. Fejezet. Lombok és Bali szigetek

124 (Pteropus edulis); nagy fekete szárnyaikat lomhán libbentve fel és le, mintha nem is állatok lennének, hanem rossz szellemek. Sekélyvizű kerek, nagy öbölben vetettünk horgonyt, körül mangróvebokrok nyúltak le a tengervízig, a háttérben hegyek zárták félkörbe a partvidéket. Három napot töltöttünk el az öbölben; kellemetlen volt kora reggelenként a partraszállás. A vitorlásról az outriggeres csónak szállított ki addig, amíg a vízállás engedte, innen embereink vittek a hátukon, amíg a mangrovegyökereken a magunk lábán folytathattuk a menetelést. A mangrovegyűrűt ritka erdőség követte ; a fák hullatták nagy leveleiket, de sehol semmi nyoma se volt a száraz levélnek. A magyarázattal csakhamar készen voltunk. Szárazföldi rákok nagyszámban élnek ezen a partvidéken, úgy összelyukgatják a földet, mint az ürgék, az ő eledelök a zöld levél, tehát ők szedegették fel a hulló leveleket és úgy összemászták és kaparászták a földet, mintha úgy seperték volna fel a ritka erdőség faközeit. A ritka erdőt követő bokrosban már jelentkezett az őzfajhoz tartozó kidang (Cervulus muntjac); a közeledtünkre elnyikkantotta magát, de egyelőre békén hagytuk őket, mert bíztunk, hogy tigrist vagy szarvast lőhetünk. A sűrűsből tisztásra léptünk; a rövidesen ezelőtt leégetett zöld mezőn a reggeli órákban kinn legelhetett volna szarvas, de csak egy tehenet láttunk és így volt ez nap nap után, tehén csak mutatkozott, szarvas soha. Ismétlődik, gondoltam, a celebeszi eset. Sajnos, így történt. Bali szigetnek északnyugati partvidékén igen elszaporodtak a hosszúfarkú fekete és szürke monkik; a földönjáró fekete majom távolról, ha hirtelen oda pillantunk, emlékeztet a macskafélére, mintha leromlott fekete leopárd másznék az úton; bezzeg, ha