Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

IV. Fejezet. Lombok és Bali szigetek

125 felkapott a fára, övé a nagyvilág, lombról-lombra, ágról-ágra veti magát, a pálmafa levelein ugrálva olyan lármát csap, mintha vele együtt kidőlt volna a fa mandulástól. Különösen szerettem őket nézni második állomásunkon, egy mandolaféle gyümölcsöt termő ősfán. Közeledtünkre szétfutottak, jó időbe telt bele, mire visszatértek és ropogtatni kezdték a gyümölcsöt, szünet nélkül tekintgetve jobbra, balra, hogy vájjon biztonságban vannak-e. Nagy és kis mókus követte példájokat; galamb, vadkakas gallyazott fel az ágakra és a földönjáró állatok is egyenként jelentkeztek — úgy ismerte mindenik a nagy fát, mint szomjas ember a korcsmát. Ott egy kidang, itt egy iguanon (hogy az iguanon mit keresett a fa alatt, mikor az ő eledele a dög ?); vaddisznót is láttam a fa alatt, de mind elég biztonságban maradhattak, mert nemesebb vadra lestem és nem rájuk. A harmadik napi eredménytelen cserkészés után kiültem egy félig beszáradt kis mocsár mellé, inkább megfigyelés végett, mint vadászat céljából; kis vártatva szemezni kezdett az eső, a mocsárban levő beszáradt nyomok megteltek esővízzel. Körül jó darabka területen nincs forrásvíz, a tartós szárazságban beszáradtak az állóvizek, tehát reménykedni kezdtem, hogy látni fogok vadat és ime, szemben velem, a túlsó meredek partról, iguanon kezdett lefelé lépdelni. Lassan közeledett, folyton öltögetve kétágú nyelvét; egyik kis vízállást a másik után kereste fel, a sárban barázdát vonva a farkával; egyetlenegyszer se emelte fel a fejét, hacsak egyszer feljebb tekint, meg kellett volna látnia, mert onnan, ahol ő iszogatott, fel lehetett látni a lombok között. Jó idő telt el így, amíg végül jóllakva az esővízzel, szép csendben visszamászott oda, ahonnan jött. Balról