Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

III. Fejezet. Celebes sziget

99 hogy a hüllők nem maradhattak meg békén a parton; irányt változtatva, az egyik mélyvizű mellékágba fordultunk be. A napon való sütkérezésre, az afrikai krokodilusok kedvenc üdülési módjára itt kevés alkalom kínálkozik, mert a partok meredekek, és az erekmenti mocsaras területet úgy benőtte a mangrove, hogy alig járja a napsugár. Ide fekszik fel a bokrok közé a crocodilus porosus csak úgy, mint Java szigeten, a dagályvizet kapó folyók mentén. Elégszer megkíséreltem a krokodilvadászatot, tudom, hol kell keresni, az itteni sűrűségben azonban rendesen az élesszemű kapála mutatta meg a vadat, még ha rámutatott is a pihenő állatra, nem mindig láttam meg azonnal, mert a sűrűben többnyire csak tenyérnyi darabot vehettünk ki a testéből. Lehet, hogy ritkán vadásznak rájok, az is feltehető, hogy kellő biztonságban érzik -magukat a sűrűségben, de ismételten megesett, hogy 10—15 méter távolságban valóságos haditanácsot ültünk, hogy hát hol is lehet a feje, ahol helyben lehet marasztalni ? Egy ilyen alkalommal óriási krokodilusfark páncélját néztük • már perceken át, a fejét elfedte a mangrovesűrűség. Úgy aludt az óriás, hogy meg se mozdult a helyén. Végül ráuntam a várakozásra és oda céloztam, ahol a feje lehet, a golyó persze ágat talált (serétes fegyverből lőttem, Ideal és Lithol golyóval), erre rémséges csörtetés, körbe törte az ágakat és amint szemben velünk be akarta vetni magát a magas partról a vízbe, tarkón lőttem. Elnyúlt mint a béka, de ismét mozogni kezdett. Még két golyót kapott, ekközben lecsúszott a sáros parton, de kihalásztuk. Három méter és pár centiméter hosszú volt, épen elég nagy, hogy bevacsorázzék egy homo antropust. A Bonelengkang folyó vidékén három kirándulás alatt öt krokodilust hagytam helyben, ezenfelül többen elbuktak a folyóvízben, halálos sebekkel. Tekintve, 6*