Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

III. Fejezet. Celebes sziget

TOO hogy a nagy hüllők miatt nem lehet a folyóban fürdeni vagy gyalogosan halászni, a kapála örömét lelte a velünk való kirándulásokban. Öt kilométerre Boeloerokingtól, elszórtan fekvő falvak között erdőség nyúlik fel a láthatárt bezáró hegyvidékre; az erdőségben úgy a szarvas, mint vaddisznó otthonos. Az erdők tisztásain időnkint leperzselik a füvet, a friss hajtást igen kedveli a szarvas. Az itt szokásos vadászat az éjjeli les; a benszülött vadász holdvilágos estéken kiül a tisztás szélére és úgy lövi közelről a kilegelésző szarvast. A vaddisznót csak a vasárnapi európai puskások lövik, a mohamedán vallást követő makasszeri szülött nem élhetvén vele, nem is pazarolja rá a puskaport. Másik neme az itt divó vadászatnak a hajtás; hajtanak pedig vagy puskásoknak, vagy lovas vadászoknak. Az éjjeli lest nem kedvelem; mivel pedig az agyonzavart vad éjjel legel, nappal a sűrűsbe menekedik, ahol nem cserkészhető be, a hajtáshoz kellett folyamodnom. Szarvashajtásban sose találtam igaz örömet, a celebeszi hajtások még kevésbé elégítettek ki: vad ordítással és kutyákkal verték fel a sűrűben a vadat, de a szarvas már úgy kitanulta a hajtást, hogy mindig visszatért a sűrűbe. Tehenet lőhettem volna, de szarvas egy alkalommal se jött lőtávolba. Csak két alkalommal hajtattunk jó vaddisznólakta sűrűséget; az egyik hajtás különösen szép volt. Nagy fa árnyékában ültem, körülöttem jó kilövés, de csak kis távolságra lőhettem, mert 12-es sörétes fegyvert hoztam magammal, Ideal-golyóval töltött hüvelyekkel. Megindult a hajtás. Örült ordítás, csaholás. A fox terrier nagyságú kutyák csakhamar hajtottak disznót; a szimat persze nem sokáig tartott a nagy melegben és inkább csak úgy szemre ugatták meg a nagy sörényű fekete vadat. Egyszerre zörejt