Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

I. RÉSZ

13 Mihók veres frakkjának szárnyai zászlók gyanánt lebegtek a szélben, magas tetejű kalapja összegyűrve inogott balfülén, s már-már lerepült fejéről, s azt nem akadályozhatá , miután mindkét kezével a kocsiüléshez kelle kapaszkodnia, hogy a bakról le ne essék. E pillanatban a kocsi nagyot zökkent és, felfordult. Az inas a földre zuhant és szívszaggatóan jajgatott. Buksi uram nem hullott ki ugyan a kocsiból és szerencsére nem is történt egyébb baja mint az, hogy a zökkeués következtében nyelvébe harapott és az órrát a kocsi oldalához vágta. Ezen felfordulásnak még komolyabb következményei is lehettek volna, ha a szerencsétlenség helyére egy csapat vándor czigány nem érkezik, mely a lovakat futásában fel tartoztatta. Mihelyt a lovak megállapodtak, a czigányok a kocsi köré gyűltek, s vizsga szemekkel tekintgettek annak belsejébe, melyből Buksi uram bundába burkolt alakja kandikált ki. Ezalatt Mihók felszedte magát, és sántikálva közeiedék a kocsihoz. Buksi uram is kibontakozott nagy fáradtsággal bundájából s négy kézláb kibujt hintájából. A czigányok látva a gyönyörű dísz öltözetet, s az inas egyenruháját tisztelettel vonultak hátrább gondolván, hogy egy nagy ur áll elöttök. Mihók először is meggyőződést szerezvén magának a felől, hogy gazdája testének részei, néhány apró sérelmet leszámítva, egész és ép állapotban vannak, felszólitá a bámészkodó czigányokat, hogy a kocsit helyre állítani segitnék. Néhány perez alatt a kocsi ismét talpán állott, s miután Buksi uram maga saját szemeivel meggyőzödék arról, hogy a kerekek és a kocsinak többi részei jó karban vannak, ismét beült a hintóba; elhelyezkedvén meglepetéssel vévé észre, hogy egy kétcsövű fegyvere hiányzik ; azért tehát vissza kellett futnia Mihóknak, s a puskát felkeresnie. Mig Mihók távol volt, Buksi uram a czigányokkal ereszkedett szóba s mindegyiknek egy egy pipára való dohányt adott. Buksi uramnak eleinte nagy élvezetet látszék nyújtani ezen társalgás, miután a czigányok őt minduntalan nagyságos és méltóságos urnák czimezték. Eközben néhány czigánygyermek, hallván a kutya szekrényből származó zajt, kíváncsian oda lopódzkodott, s