Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

145 „Éljen Buksi uram!" hangzók minden ajakról, a poharak csörömpöltek, s a pezsgő habja a poharakból csurgott kifelé. Buksi uram és neje igen meg voltak hatva e szép beszéden. A házi ur neje titkos integetéscinek engedve jelt adott Mihóknak, hogy a kiürült poharakat újra megtöltené; azután fölkelt székéről s magasba csóválván feje fölött poharát, ekképen kezde beszélni: „Soha még egy beszéd sem hatott meg engem anynyira mint az, a melyet igazgató ur ő nagysága épen e perczben tartott. Nyiltan bevallom, hogy ily nagy kitiiutésre nem tartom magamat méltónak, csak azt kivánom az itt összegyűlt nagyérdemű társaságnak , hogy sokáig Itt azonban oly rögtön ketté szakadt a szónok ékesbeszédének fonala, mintha ollóval szétvágták volna. Ezen hirtelen elnémulásnak oka abban fekvék, hogy Buksi uram tettleg is mutatni akarván lelkesíiltségét, poharával folyvást feje fölött hadarászott és pedig oly nagy tűzzel, hogy annak egész tartalma a hatalmas rázkodások következtében kabátjának ujjaiba és feje tetejére ömlött. A szónok a hideg nedvet orrán lecsurogni érezvén, annyira megijedt, hogy többé nem találá a szükséges szavakat, s ugyanazért föl kelle hagynia érzékeny beszédével és nagy szomorúan visszadőlt székébe. Ezen nevetséges jelenet az egész társaságot kaczajra ingerelte, azonban nem akarván a házi urat még nagyobb zavarba hozni, a nevetést eltitkolni igyekeztek. Ez azonban nem igen sikerült; mert némelyik az asztal alá kandikált; többen asztal kendővel takarák el arczaikat; mások szüntelenül köhécseltek. De egy vendég még sem tudott nevetési rohamának ellentállaui s hangos kaczagásba tört ki, mire az egész társaság, mintha a kötelékek megoldottak volna, melyekkel a jókedv a komolyság korlátai közzé szoríttatott, általános hahotázást kezdett. Buksi uram irtozatos zavarban volt; majd az abroszszal törölgeté ruhájáról a pezsgő nedvét, majd ismét a tányért igazgatá maga előtt. Buksi uram. 10