Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

146 Senkinek sem mert szemei közé tekinteni, csak ugy oldalvást lopva pillantott, hol egyik, hol másik szomszédjára, kémlelendő, hogy nem gunyolják-e azok őt. Végre a csend ismét helyreállott. Ezalatt Buksi uram is magához tért zavarából s ujia megtölteté a poharakat. Azután ismét fölkelve székéről, engedelmet és elnézést kért előbbi ügyetlenségéért, s most már nyugodtabban beszélvén, sikerült neki minden megszakítás nélkül bevégeznie felköszöntését, mely zajos éljenzést idézett elő. Midőn az utolsó csemege is elköltetett, a háziasszony fölkelvén szobájába távozott, — mig a férfi társaság tovább is a pezsgős palaczkok mellett maradt. A főerdészi segéd, kit Buksi uram, hogy őt ismét megengesztelje, asztalához kérvén, a háziasszony távoztával, szintén fölkelt és csendesen, a nélkül, hogy valaki észrevette volna, eltávozott. Az udvaron már várakozott reá az erdei csősz, kivel egy szögletbe rejtőzvén, titkos beszélgetésbe eredt. Még nem egy elkésett felköszöntés hangzott el zajos pohárcsengés közt, melyek mindannyian Buksi uram kopaszfejére kérték le az áldást a magasból. Végre a társaság annyi pezsgőt fogyasztott el, hogy annak mindegyik tagja, kivétel nélkül a legrózsásabb kedély hangulatban volt, — köznapias kifejezéssel élve a társaságból egyetlen egy sem maradt tökéletesen józan. Ezen időpontot, szemelte ki magának a főerdészi segéd tervének végrehajtására. Gyors léptekkel sietett ő most egy hegyi uton fölfelé, mely mindkét oldalán vastag, százados tölgyekkel volt szegélyezve. Egy ideig a kocsi uton haladt, majd nemsokára egy gyalog ösvényre tért át, mely sűrű bozótok közé vezette őt. Ide érvén, megállapodott s háromszoros fütyölést hallata. Ekkor egy odvas-fa mellől egy marczona, vadkinézésű alak lépett elő. „ Ördög hozott! mondá utóbbi mély hangon, ugye bár megint szükséged van reám? Hanem vigyázz bőrödre, mert nem kívánom, hogy másodszor is felültess. Annyit