Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

144 ban elfojtani. Ez érzet a fukarság volt; mert gyanakodni kezdett nejére, hogy ő e drága boros üvegeket az ő költségén, sőt mi több, az ő tudta nélkül hozatta. Hosszas küzdelem után, melyet a fukarság és az ivásrai gondolat vivott szivében, utoljára mégis az előbbi győzött s baljóslatú arcczal közeiedék nejéhez őt kérdőre vonandó, — midőn amaz férje szivébe bepillantva, mintegy átérzé annak küzdelmét, s hogy őt megnyugtassa, hirtelen füléhez hajolván, súgva mondá: „Kedvesem az igazgató ur volt oly szives, szerény asztalunkat ezen drága pezsgővel megajándékozni, azért el ne felejtsd, hogy neki e kitűnő szivességeért köszönettel tartozol." Buksi uram kissé habozék, de azután feltárt karokkal, fergetegkint rontott az igazgatóra s érthetlen hálálkodások közt, oly erővel öleié őt körül, hogy az hirtelen nem tudta elgondolni, hogy mit szándékozik vele Buksi uram tenni. Végre e nevetséges hálálkodás után az asztalhoz ültek, s az Ízletesen készített levest, nagy étvágygyal elkölték. Ezután jött a marhahús s még alig vitetett el az asztalról, már is ropogtak a pezsgős palaczkok s nem sokára azoknak nedve a poharakban habzék. Most az igazgató felállott. „Szót kérek!" szólalt meg elfátyolozott hangon. „Halljuk! halljuk! kiálták a jelenlévők. Ekkor Buksi uram felé fordulva ily felköszöntésre nyitá az igazgató ajkait: „Poharamat ezennel házi urunkra emelem " „Éljen! Éljen! kiáltozának többen az asztal végéről. „Felköszöntésekben rendesen az illető érdemeit szokták kiemelni," folytatá az igazgató beszédét a zaj csillapultával, — „én azonban ezt ez alkalommal nem tartom szükségesnek, mert saját szemeinkkel tapasztalhattuk, hogy házi urunk hivatása teljesítésében mennyi fáradtságon ment keresztül s mily sok veszedelmet állott ki. Csak röviden fogom megemlíteni, hogy még ez ideig soha oly kitűnő erdőmester nem volt és nem lesz ezen hivatalban, mint szeretett házi urunk, tisztelt Buksi uram. Ugyanazért Isten sokáig éltesse őt"!