Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

143 Buksi uram a szerint cselekvék, miként Mihók tanácsold fés visszament a irodába. Es valóban, nem sokáig kelle várakoznia. Az igazgató, miután több erdei csőszt kérdőre vonván, Buksi uram állítását megerősítve találá, rögtön az irodába ment vissza. „Azt hallom, mondá ő komoly arezot vágva," hogy ön Rolánt kénye kedve szerint engedi kerületjében vadászni ? Buksi uram e kérdésre zavarba jött. Azonban csakhamar összeszedvén magát, bátran válaszold. „Rólánról csak ide jövetelem első napjaiban hallék, azóta nem; de ezen hir valóságáról sem vagyok egészen meggyőződve s kivált eleinte gyanút ébresztett bennem, többek ellen. Ha megengedi igazgató ur, elbeszélem röviden az érintett eseményt, azután Ítéljen maga igazgató ur, hogy nem volt-e okom a gyanúra." Ezzel Buksi uram az ígért rövidség daczára hiven és részletesen előadta a dolgot, ugy mint történt, mit sem felejtvén ki abból. Az igazgató figyelemmel végig hallgatá az eseményt s midőn Buksi uram bevégezte szavait, előbbi bevallá, hogy Buksi uramnak jogos oka volt a gyanúra a főerdészi segéd ellen s ugyanazért számba nem veszi szeszélyes és durvának látszó bánásmódját alattvalója irányában, csak arra inté őt, hogy jövőre legyen óvatosabb az eszközök megválasztásában, melyek által alattvalóinak mulasztásait megfenyíteni akarná. E perczben az inas a szobába lépett s a benlévőket ebédre hivá. Midőn Buksi uram az ebédlőbe nyitott, nem mert saját szürke szemeinek hinni, oly gyönyörűen volt az asztal felterítve. Azonban egy kis mellékasztal még inkább lebilincseld figyelmét, s édes pillantásokat lövelt feléje. E kis asztal ugyanis zsúfolásig telve volt pezsgős palaczkokkal, elannyira, hogy több nem férhetett volna oda. De bármenyire is kellemes volt azon gondolat, hogy minő gyönyörrel üritendi ő majd ki e becses tartalmú üvegeket, egy másik érzetet, mely nem engedé, hogy öröme minden kesertől ment legyen, nem volt képes magá-