Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

142 Hazaérvén , miután mindnyájan átöltözködtek, az igazgató rögtön a hivatalba reudelé Buksi uramat s felszólitá, hogy a pénztár állása felől kimutatást tegyen. Buksi uram készséggel teljesité az igazgató parancsát s auyi pénzt adott által mennyit ezen kerület még soha be nem hozott. „Ugyan kérem volna oly szives protocollumjait átnézés végett előttem feltárni, — mondá az igazgató Buksi uramnak. Utóbbi azonnal egy csomó nagy könyvet vőn ki fali szekrényéből s az asztalra tevé. Az igazgató figyelmesen lapozgatott azokban, s irónnal jegyzeteket tőn. Miután minden könyvet keresztül nézett, jóváhagyólag bólintva fejével, mondá „ezek mind rendben vannak." Es most legyen szives nekem megmondani „folytatá az igazgató, szavait Buksi uramhoz intézve, hogy hol vágatta ki ön az erdőt? „Az erdőt hüm hüm? gondolkodók fenhangon a kérdezett, „mindjárt megmondom. Igen én az erdőt a „macskaháton vágattam ki, — itt van a jegyzőkönyv is," szólt ő s az illető könyvet az asztalra helyezé. „A macskaháton? kiálta fel az igazgató a meglepetés hangján, mely elárulá, hogy Buksi uram eme szavaiban kétkedik. — „Hisz az ismeretes dolog, hogy onnan nem lehet a fát lehozni, „jegyzé meg a beszélő, miközben erősen Buksi uram szemei közé nézett. „Ismétlem, hogy a fát a macskaháton vágattam le" erősité Buksi uram. Az igazgató fejcsóválva nyúlt a jegyzőkönyv után s abban rövid ideig olvasgatott, azután betevé és szótlanul távozék a szobából. Buksi uram is csak ezt várta, s az igazgató távozta után ő is azonnal elhagyá a szobát, még pedig nem a legjobb hangulatban. Mindenekelőtt Mihókot keresé fel s annak mindent elbeszélt. A hű inas a hallottak latra vetése után, azon tanácsot adá urának, hogy csak térjen vissza irodájába s az igazgatót ottan bevárja.