Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437
III. RÉSZ
134 De nem kerülheté ki sorsát a vad, mert a gróf vadász társáért boszut állva, egy golyót röpite szivébe. Buksi uram azt képzelte, midőn a földön érzé magát, hogy a vadkan újra meg akarja támadni, és szörnyű hangon segítségért kezde ordítozni. E roppant zajra legközelebbi szomszédjai nyakra főre futottak hozzá, vélvén, hogy a vadkan őt megsebzette. Hol a seb? kérdé a gróf részvétteljes hangon. De Buksi uram a nélkül, hogy válaszolt volna, fölkelt, azonban elszédülvén, a földre rogyott és fejét esése közben egy fához vágta. A körülötte állók látván mily erővel sujtá Buksi uram fejét a fához, azt hitték hogy elájult; de mily nagy volt meglepetésük, midőn ő talpára állott s társai előtt fejszédüléssel mentegeté magát, — ez lett volna oka előbbi bajának is. A vadászok látván, hogy Buksi uram egészen ép és sértetlen állapotban van, visszasiettek állásaikra. A grófnak e hajtás alatt különösen kedvezett a szerencse, mert már eddigelé egy süldőt, egy őzet, s egy himszarvast ejtett el. Egyszerre borzasztó sortüzelés volt hallható. Buksi uram közelében fütyölt el néhány sörét, sőt a fába, épen a feje fölött, egy golyó fúródott be. Ezt hallva és látva annyira megijedt Buksi uram, hogy csaknem kőosszloppá változott. Ezen átalakulásra azonban nem volt elegendő ideje, mert tőle mintegy 100 lépés távolságban a bokrokból egy meglehetős nagy medve lépdelt ki rósz kedviileg morogva. Midőn Buksi uram a medvét megpillantá, annyira megszeppent, hogy alig volt képes golyós fegyverét arczához emelni. Biztosan akart volna lőni, ugyanazért sokáig czélzott, de keze ugy reszketett, hogy a fegyver ravaszát nem tudta nyugodtan elnyomni. Eliez járult, hogy valamennyi veszedelmes kalandjai, melyeken keresztül ment, eszébe jutottak, s félelme ezek következtében még nagyobbra fokozódott. A medvének azonban nem lévén kedve viaskodni,