Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

III. RÉSZ

135 hátat fordított Buksi uramnak s a sűrűségbe visszamenni készült. Buksi uram belátta, hogy ha nem lő, társai ezt gyávaságnak tekintenék s oda lenne tisztán megőrzött vadászati becsülete. Elnyomta tehát jobb csövének ravaszát. A medve azon részén volt találva, melyen ülni szokott s fájdalmasan felordítva, mérgesen kapott fogával a sebzett hely felé. Buksi uram másodszor is lőni akart, de még el sem nyomta a ravaszt, midőn a bokrokból egy anyamedve rontott ki szikrázó szemekkel. Ily körülmények közt jobbnak látta Buksi uram az uj jövevényre czélozni. A bal cső egy hatalmas aczélgolyóval volt megtöltve. A fegyver durranván, golyója az anyamedvének jobb vállába fúródott. E lövésre a vad összerogyott, de ismét összeszedvén erejét, hátulsó lábaira állott s hihetetlen sebességgel Buksi uramra rohant, Buksi uramnak nem volt elég ideje a fára mászni; szaladni akart tehát, de lábai mintha a földhöz nőttek volna, nem tudtak egy mozdulatot sem tenui. Buksi uram elhalaványult, a föld keringeni látszék vele, fülei zúgtak, szemeire homály kezdett borulni; egész testében inogott, a puska kiesett kezéből, végre eszméletlenül rogyott a földre. De kábultsága nem sokáig tartott, mert pillanat múlva fölnyitá szemeit s körültekinte; de jobb lett volna reá nézve, ha azokat fel sem nyitotta volna, mert a mit látnia kellett, borzasztóbb volt minden előbbi látványnál. Ugyanis mindkét medve oldala mellett állott. Buksi uram önkénytelenül ordítozni kezdett. A gróf csak ekkor vette észre, hogy mily veszélyben forog Buksi uram, és segítségére sietett. Azonban néhány pillanattal azelőtt a gróf is veszélyes kalandon ment keresztül; ugyanis egy vadkan rontott ki a sűrűségből, a gróf lőni akart, de a vad távolabb volt, hogy sem a golyó halálos sebes ejthetett volna rajta. A gróf eleinte várt, hogy a vad közeledjék, de az még inkább távozván, az emiitett vadász bizva második csővében a vadkanra lőtt.