Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437
II. RÉSZ
110 „Meg van lőve Rolán, kiáltá fel most Buksi uram örömittas hangon. „Vagy főerdészi segéd uram van meglőve," jegyzé meg az ablaknál őrködő legények egyike. E perczben léptek hallatszottak az ablak alatt. „Ki az!?" kiáltott ki most Mihók az ablakon az ablak táblát felrántva. „Feleletet vagy hitemre mondom, azonnal lövök." A felelet helyett egy czifra káromkodás hallatszék, mire mindnyájan az ablakhoz siettek. Nem messze a háztól egy alak vala észrevehető, mely a fák lombjai alatt sompolygott. Most minden fegyvercső az alak felé irányoztatott, s egy általános „ki van itt, vagy lövünk" hangzék ismét az ablakból. De most sem kaptak az előbbinél világosabb választ hanem egyszerre egy lövés dördült el, melynek golyója épen Mihók magastetejű kalapján furódék át. Azonban most az ablaknál lévők sem maradtak tétlenül hanem sortüzet adtak. „Jaj nekem! jaj Istenem! hangzék most tompán föl az éj sötétjéből, s az alak a bokrok közt eltűnt. Buksi uram vére megfagyott e hangokra; mig ellenben Mihók erősen állitá, miszerint az ő golyója nem talált; csupán a két erdész legény maradt nyugodtan s puskáikat szótlanul ismét megtöltötték, s inték mind Buksi uramat, mind pedig Mihókot, hogy ők is töltsenek. Néhány perez múlva egy pár alak bujt elő a bokrok közül, s a kérdésre, hogy „ki van itt" azon feleletet nyerték, hogy a főerdészi segéd. Erre az őrök egyike kisietett a szobából s a kaput kinyitá. Eközben Buksi uram a gyávaságot egészen levetkezé, magáról s a belépő segédtől bátor hangon kérdezé, hogy mi hirt hoz. „Hüm! viszonzá a kérdezett jót is rosszat is!" „Hát talán valami bajuk esett? kérdezősködék tovább Buksi uram." „Mi nekünk hála az égnek, még eddig semmi bajunk, mondá a segéd, hanem a jó madarak kikapták részeiket. "