Ukermann Aladár: Buksy uram életrajza. Vadászati elbeszélés / Pest, Lauffer, 1871. / Sz.Zs. 1437

II. RÉSZ

Ill „Kérem beszélje el szaporán" vága közbe türelmetlenül Buksi uram, hogy mi történt. Ezennel hivatalosan felszólítom önt erre." A főerdészi segéd egyet köhintve igy kezdé jelentését, „A mint mi vagy 15—20 lépést tehettünk, két alakra bukkantunk, melyek hirtelen egy vastag fa mögött rejtőztek el, a mint minket észrevettek. Azon felszólításunkra, hogy jöjjenek elő, két lövéssel feleltek, melyek azonban semmi kárt nem okoztak köztünk. — Ekkor mi a fához rohantunk s az egyik alakot megfogtuk, mire a másik futásnak eredt, de szaladtában szüntelen kiabálá hátramaradt társának, hogy csak védje magát, mert ő nem sokára segélyt hoz számára. — A fogoly egy gyors fordulással kicsavarta magát kezeink közül társának e biztatására s mielőtt megakadályozhattuk volna, egy pisztolyt rántott ki övéből s azt reám süté. A golyó kabátom gallérját súrolta." E szavakat mondva a főerdészi segéd, megmutatá gallérját a hallgató társaságnak, mely ezen bizonyíték által az elbeszéltek valósága felől még inkább meggyőződött. En sem maradtam azonban tétlenül," fotytatá a segéd elbeszélését, mert fegyveremet az ellen mellének szegezve elsíitém. Lehet, hogy a sötétség miatt nem jó helyen találtam, de annyi bizonyos, hogy borzasztó hörgés közt lerogyott; azonban mielőtt időnk lett volna őt újra hatalmunkba kerítenünk, egyszerre ugy eltűnt szemeink elől, mintha a föld elnyelte volna. — Embereim még lőttek utána, de minden siker nélkül. — Ekkor néhány lövést hallánk itt a ház közelében, ugyanazért vissza siettünk. „Köztük volt Rolán is? kérdezősködék Buksi uram. „Nem!" viszonzá a fősegéd, ezek mind törpe emberkék voltak, mig Rolán csaknem egy óriás." Ezután Buksi uram beszélé el a fősegédnek, hogy mit jelentének a ház körüli lövöldözések. Már későre járván az idő, kiki aludni készült, mindenekelőtt azonban elhatároztatott, hogy sorban őrt állanak, ezentúl minden éjjel, minthogy mindnyájan megvoltak győződve a felől, hogy Rolán két társa boszut álland megtámadtatásuk miatt. Ezzel a fősegéd jó éjt kívánva, távozott. Midőn az udvarra ért, egyikét az erdőszöknek magához intvén, hal-