Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Szolgabírói vadászatok

80 kötelességem mentségükre bevallani, hogy e kis hiba sem annyira az ők, mint a mi rovásunkra történék, mert többet kívántunk egy személyben, mint amennyi kitelhetett. A ki egyre jó, nem lehet mindenre. A jó szabó nem jó csizmadia, stb. Azonban mindég érdemekül rovódik fel, hogy a becsülelesség útjáról vadászataikon sem tértek ki; ellenkezőleg, mint utódaik, a kényuralom hivatalos szolgái.

1 Ezek, kiket a zsarnok hatalom emelt azon hivatalra, vagy jobb kitétellel, aljas szolgai állomásra, melyen azelőtt hazafiak, hazafi szent kötelességből áldoztak szolgálatukkal a honnak; most anélkül, hogy nép és nemzeti jogról, becsületről, igazságról legcsekélyebb fogalommal bírnának, sőt minthogy épen nem birnak: felüttetnek a zsarnokság szolgáivá. Ezek volnának utódai azon tisztviselőknek, kik előtt a polgár személye és vagyona sérthetlen volt. Fájdalom, ezeket kell utódoknak neveznem, kik már a csirájában elátkozott államszervezetben, hogy hontalan rideg éltöket becsület nélkül is leéljék, nem a hon polgári jólétéért, hanem elnyomásáért; nem a hon felvirágoztatásáért, eszközei, de bérencei, egy magát jogtalanul idegen fegyver erejével, a népszabadság romjain felállított hatalomnak. S hogy ilyen egyénekkel legyenek a hivatalok betöltve, azokat a 1 Az 1849 utáni osztrák abszolutizmus hivatalnokait érti.