Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Szolgabírói vadászatok

81 nép különböző s nagy részét a legaljasabb osztályaiból kellett kiszemelni, mert művelt lelkű és jellemű, hazáját, nemzetiségét szerető becsületes magyar ember irtózott attól. így lettek azután a hivatalok irnok, hajfodrász, mesterlegény, cseléd, erdész, postakezelő, borbélylegény, bukott kereskedő s mindenféle iparlovagokból összefércelve, kiknek nincs hazájok : házok hátukon, kebelökben kenyerök. Mit lehessen ezektől egyebet várni, mint aljas csalást, szemtelen erőszakosságot? Hivatali állásuk nagyon bizonytalan; mint kártyavár, az első fuvalomra romba dűl. Előrelátásuk hozza magával, hogy minden alkalmat kizsákmányoljanak, hogyha holnap kenyér nélkül kéntetnek maradni, legyen mihez nyúlni. Más volt a szolgabíró helyzete. 0 birtokos, vagyonos ember volt ; ha hivatalából kimaradóit, önerején is becsülettel elélt. Azonkívül a szolgabiróságot a főbb hivatalokra csak mint első lépcsőt tekinté. Sok szolgabiróból értünk főispánt. De a mostani rögtönzött sehonnai hivatalnoktól aljas sorsa a tudományokat s míveltséget merőben megtagadván, előléptetésre nem lehet kinézése. Alárendelt hivatalában tengi át haszontalan napjait. A Verbőczy tisztviselőinek a választók mindnyájon ellenőrei voltak. Ezért a szolgabíró, ha szinte hajlama volt is tévútra térni, lehetetlen volt az Argus-szemek miatt. Mint szemérmes hölgynek, óvatosan kellett minden lépését elintézni. De a bürokratának nincs közvéleménye, sem el2