Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718
VI. Szolgabiróságot nem, de börtönt érdemelnél, jó madár! Magánkívül tántorgott haza s búsan mondja nénjének, Krisztinának: — Nekem itt nincs helyem többé. Nevem s becsületem veszve van. Holnap kivándorlokkackói jószágunkba. Megtette, amit mondott s ott elől kezdte életét. Ital, korhelység és tivornya helyett munkásság és szorgalom lett életpályája, melyen példátlan kitartással haladt mindvégig. Mikor Ujfalvy Samu apja megnősült, József császár elfogatta br. Wesselényit Dátoson. A fogoly Wesselényit Marosvásárhelyre vitték. Gr. Teleki Ádám főispán, Wesselényi rokona, fontos iratokat akart mindenáron Wesselényi kezébe szolgáltatni. Ujfalvy Samu szolgabirája tette ezt, vagyona, szabadsága, élete veszélyeztetésével. Wesselényi ezt neki el nem feledte s mikor Kufsteinből hazaszabadult, rögtön magához hivatta Ujfalvyt, „hadd ossza most örömemet is". így kezdődött a Wesselényieknek Ujfalvy Sándor nagyatyja iránt való rokonszenvük, mely nemzedékeken át tartott. Ujfalvy Sándor 1792-ben született. A nagyenyedi kollégiumban, a nagyszerű Bethlen Kollégiumban nevekedett, melyről majd memoirjaiban pompás leírást és adatokat fog közölni. Jogi tanulmányokra Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre került, hova atyja írnoknak,