Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

VII. patvaristának (gyakornoknak) küldte. Ez a gyakorlat volt kiegészítése a jogi nevelésnek. Főnöke : gr. Teleky Mihály, azonban annyira durván bánt az ifjakkal, hogy Ujfalvy Sándor ott hagyta. Atyja kívánságára 1814 őszén Bécsbe ment, az udvari kancelláriához, hivatalos szolgálatba. Útközben beteg lett (Szamosújvárról /Nagyváradig négy napig útazott). Tizennégynapi útazás után ért föl Bécsbe és ott az udvari kancelláriai szolgálatba léptették. „Az őszinte, férfias kört — írja — szolgalelkű nyegleség váltá fel. Ők lenéztek engem szabad modoromért s én őket szolgaleikükért." Öt és fél évig szolgált Bécsben, itt komoly tanulmányokat is folytatott. Az egyetemet is látogatta szorgalmasan. Már 700 frt. fizetésre vitte föl, de atyja most már saját végét érezve, egyik jószágába telepítette, fiának is nagy örömére, hogy gazdálkodjék és — more patrio — a megyei élethez lásson. Nemsokára magával vitte fiát Désre s ott bemutatta „Haller István gróf főispánnak. Míg otthon oly szigorú atyja és tisztviselőtársai, „mint közkatonák álltak a gőgös nagyúr előtt", Ujfalvy Sándor fölháborodva ezen a szolgai megalázkodáson, együtt sétált a szobában a főispánnal. A „bécsi iparlovag szerepét öltém fel" úgymond és „egy pamlagra hoszszat nyúlva feszedeztem, egy-egy könyvet felnyitván lapozgattam: szóval fitymálva tevém mindazt, mit egy könnyüvérű, semmivel sem gondoló bécsi grabeni piperkőc szokott öncsekélysége kieme-