Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

V. írt szép leveleket, rpelyeket a Felsőmagyarországi Minerva 1818 évben közölt. Ennek fia Károly hires utazó, etnográfus, nyelvtudós, aki 1866-ban Párizsban telepedett meg, 1876-ban és 1880-ban a francia kormány megbízásából Középázsiába nagyobb utakat tett nejével, Bourdon Máriával. Ujfalvy nemcsak utazásáról adott ki hat kötetre terjedő, francia nyelven megjelent (1876—80) művet, de egy sereg más tanulmányt is írt és — nem hiában székely pixidárius utód volt, franciéra fordított Petőfi s más költők költeményeiből. Egészen, kétségtelen a családban az írói képesség. Ám egyik se alkotott irodalmi és művelődéstörténelmi szempontból oly becses művet, mint a mi Sándorunk. Nagyatyja Samu küküllőmegyei, atyja Samu belsőszolnokmegyei főbíró volt. A deés— somkuti és borgói útat atyja vágatta, amit tálán ma is létező kőoszlop hirdetett. Édesatyja életének folyása is érdekes. Vidám, féktelen, múlató ember volt, aki komoly dolgokkal nem törődött egyelőre. Egy megyei szolgabiróság megüresedvén, gr. Bethlen Sándor főispánhoz fordult az ifjú és kéri a szolgabiróságot. A főispán — írja Ujfalvy Sándor emlékiratában — haragosan kiált reá : — Hallod gyönyörű ! Neved hire eljutott hozzám. A megyében nincs nő, akit el nem csábítál, s nincs férfiú, kit meg nem botoltál.