Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

60» raszt lövészek közt se lesz soha szabad bár egynek is menekülni. A sok vad közül, minden hibás lövés mellett is, felesen hullott; 4 medve, 3 vaddisznó, 3 farkas, 20 óz, 28 róka, 2 nyest, 23 császármadár. Sokkal kevesebb, mint boldogult atyám kisebbszerü vadászatain. Vacsora felett egy nagyokat mondó öreg gróf indítványba hozá, hogy jóllehet távol vagyunk a Korábgyiától, mégis hajtsuk meg, mert 23-mad éve nagyon dúsan fizetett. Én ellene szóltam, megmagyarázván, hogy akkor még ép volt az erdő, de azután kecskével eljárták ; főleg azóta lőporral vaskövet hánynak. A nagy vad ez elől elvonul csendesebb helyre. A vitatkozás mind nagyobb tért nyert. Utóbb a főispán szavazásra bocsátván, okoskodásom elüttetett. A kijelölt napon a hely távolságáért virradattig jóval megindulánk a kőfalhoz hasonló meredékre. A Korábgyia a Czibles legfelső jobb szárnyán egy nagy üsthöz hasonló, köröskörül kopár s vulkánszerü, hegyes kőszirtekkel jól megspékelt feneketlen mélység. Lövész és hajtó a felállításkor jól láthatják egymást. De a nagy távolság miatt a nagy ember csak gyermek-bábbá törpül le. A hajtás a megindulástól a kijövetelig öt egész órát vesz fel. A meginduláskor hajtó, kürt s kopó, mind jól hallatszanak; de miután a mélységre leereszkednek, már semmi hang se többé, az egy tarack tompa moraján kivül. Három jó óráig oly csendesség, mintha minden élő lény ki lenne