Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

61» halva. A meredek megmászása után, facsaró vizre izzadva, a csipós széllel szemközt öt egész órát mozdulatlan kell állani. Az ily csiklandós érzést a neki törődött vadász kitüri, de a szokatlan előtt nagy szenvedés. A főispán a nagyhírű hajtás tiszteletére 1600 hajtót parancsolt fel. Ily nagy sokaság sem addig, sem azután ki nem mászta aKorábgyia tisztes árkát. Én több eseten már okulva, a hideg, üres gyomor s unalom ellen védve léptem állásomra; mely védszerek a többi bajtársak figyelmét jól kikerülték. Állásomat egy lehullott izmos tőke mellett választám, fegyveremet felvonva reá illesztém s vadászszéke.nen ülve kényelmesen lapozám Kossuthtól a Kelet népit, az akkori olvasmányok legérdekesebbjét ; azonban legkisebb zörej vagy moccanatra fülemet s szememet nagyon résen tartva. A szokott déli időn a nagy tőkére szépen feltálalám tarisznyámból a jó falatokat. A szomszéd állásokról Waldeck herceg és a főispán kíváncsi szemeket vetének vendégségemre. Én meg integeték nekik, hogy osztozzunk, mire nagy halkkal, fegyvereiket állásukon hagyva, hozzám simulának. Hallgatva, jó izün kezdének csemegélni, de alig ettek egy pár harapást, midőn balfelől mintegy az ötödik lövész fegyvere elhangzik. Étket s bicskot, pipát helyből mind eldobva, mint mikor ölyv csap pislenyek

1 közé, vendégeim oly gyorsan szétfutottak, 1 Madárfióka.