Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

59» kimerülve lábairól lerogyik. Mindentől fél, falevél mozgásra vagy madár rezzenésre minden tagjaiban reszket. Az eltévedés óvszere, hogy tartsa magát résen, vadásztársaitól mi csekély közre se maradjon el. De ha már eltévedt, tüstént erősítse meg magát, s eszét tartsa féken, ereszkedjék le a patakra s kisérje a patakot lefelé, mig valamerre kiviszi az erdőből s falut érhet el. Azon hittel pedig, hogy a vadásztanyát feltalálja, hagyjon fel; mert legtöbbnyire ellenkező irányt vesz elő s ezer közül egy, aki azt feltalálhatja. E négy kisebb eseten kívül semmi sem zavarta meg' hosszas vadászatunkat. Hanem történt egy példa nélküli eset, mit nem hallgathatok el. Éjji tanyánk mellett cövekhez kötve, az éji őrök füzeitől körülvétetve, táboroztak háti lovaink. A sok tüz s lárma dacára egy sötét éjjel a farkasok egy nagy kövér kancát lerántának s utolsóig felhapsolták j csak fejét s vastagabb csontjait találók meg. A szégyen tulsulyozá a veszteséget. Haditanácsot tartva, egy tapasztalt lövész utasítása után mellőztük a közelebbi két hajtást, s egy harmadik nem annyira hosszú, mint sűrű árkot felfogánk, ahol szerencsésen meg is találók a torkos frátereket; kilenc jóllakott farkas pihent itt az árkon. Egyről-egyig fegyver eleibe került, 48 fegyver szólott rájok s mégis csak kettőnek ránthatok ie bundáját. A többi mind kitört a gyáva, rossz lövők gyalázatára. A legközönségesebb pa-