Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

59» kimerülve lábairól lerogyik. Mindentől fél, falevél mozgásra vagy madár rezzenésre minden tagjaiban reszket. Az eltévedés óvszere, hogy tartsa magát résen, vadásztársaitól mi csekély közre se marad­jon el. De ha már eltévedt, tüstént erősítse meg magát, s eszét tartsa féken, ereszkedjék le a pa­takra s kisérje a patakot lefelé, mig valamerre kiviszi az erdőből s falut érhet el. Azon hittel pedig, hogy a vadásztanyát feltalálja, hagyjon fel; mert legtöbbnyire ellenkező irányt vesz elő s ezer közül egy, aki azt feltalálhatja. E négy kisebb eseten kívül semmi sem za­varta meg' hosszas vadászatunkat. Hanem történt egy példa nélküli eset, mit nem hallgathatok el. Éjji tanyánk mellett cövekhez kötve, az éji őrök füzeitől körülvétetve, táboroztak háti lovaink. A sok tüz s lárma dacára egy sötét éjjel a farkasok egy nagy kövér kancát lerántának s utolsóig fel­hapsolták j csak fejét s vastagabb csontjait talá­lók meg. A szégyen tulsulyozá a veszteséget. Hadi­tanácsot tartva, egy tapasztalt lövész utasítása után mellőztük a közelebbi két hajtást, s egy harmadik nem annyira hosszú, mint sűrű árkot felfogánk, ahol szerencsésen meg is találók a tor­kos frátereket; kilenc jóllakott farkas pihent itt az árkon. Egyről-egyig fegyver eleibe került, 48 fegyver szólott rájok s mégis csak kettőnek ránt­hatok ie bundáját. A többi mind kitört a gyáva, rossz lövők gyalázatára. A legközönségesebb pa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom