Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

58» nünk, mig magához térhetett. Östve közadakozást gyüjténk számára, s 16 forint üté a markát. Ennyi pénze soha sem volt a kujonnak. Örömébe ma­gához tért, és másnap egy pandúrral haza kisér­tetők. Soha sem lett semmi baja. Azután egy ifjú vadász egy farkast nagyon összelőtt, de minthogy még mászott, utánna ira­modott, miközt szelességében egy kőszirtről lehul­lott. Nem tört el csontja, csak megpotyolódott; két nap feküdt a tanyán, de komolyabb követke­zés nélkül. Továbbá egy báró, fegyvere szerszá­mát nem ügyelvén, mikor egy szembe futó med­vére húzott, a fegyver csapja kiszökött és saját homlokába jól befúródott. Mire a medve helyett ő fordult fel. S mégis mellette futtában meg nem csókolta. Egy ideig vérzett, de tartósabb baj nélkül. Később egy ifjú urvadász, ügyetlenségből eltévedt s csak vacsora felett vettük észre a hiá­nyosságot. Mire a bérezek csúcsain tüzeket gyuj­tatánk, kürttel s pisztollyal gyakran jelt adatánk. Hajnal felé meg is jött, nagyon kimerülve, főleg a kiáltott félelem miatt nagyon megviselve. Ez is kisebb baj. Egyébiránt a havasi eltévedés nem tréfa. Én nem kóstoltam ; de mások, akik bele­haraptak, savanyu izünek mondják. Legkisebb baj ott az éhség, hanem az aggodalom s a nőttön növekedő félelem, utóbb az elcsüggedés, a kétség­beesés, mikor öntudatát merőben elveszti; ész nélkül bolyong, minden cél és irány nélkül, mig )

Next

/
Oldalképek
Tartalom