Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Főispáni vadászat

57» sok embert, főleg ennyi féktelen posztó-gunyást, nem tud fegyelmezni. A végin is csak hogy ép bőrrel jöhessünk ki közűlök. Előnézetem s kétkedésem nem csalt. Alig ha egy vadászaton több rendetlenség s hibás lövés el kelt. Valóban ugy ropogott néha a fegy ver, mint pisztoly paraszt lakadalmon. A gondatlanul légbe elszórt golyózáport a gondviselés jótékony keze kifogá. Különben a köztünk vadászoknak most felcsapott sebész uraknak tág alkalom nyílik tapasztalataik bővítésére. Utóbb is a rendetlen nagy csoport közt négy kisebb bajon kivül, semmi szerencsétlenség sem történt. Az első hajtásban egy összelövöldözött medve vissza a meredeken, többet a fején keresztül, mint lábán, a hajtók közé omlott, ahol egy finak

1 hajtót inkább kinjában, mint jókedvéből, nyakon csípett. A fiu nagy frissen eloldá nyakkötőjét, gubáját zálogban hagyva, a medve hasa alatt szép csendesen hátra csúszott s elillantott. A medve most az ártatlan gubán tölté bosszúját, s összevissza szaggatá. A fiúnak nagyobb volt ijedelme, mint sérülése, mert csak jobb oldala vérzett kissé, de teste nem volt bántva. Mindamellett is eszeveszetten nyargodózott mindenfelé, s még tán ma is nyargalna, ha véletlenül puskásokra nem bukkan, akik aztán megálliták. Sokat kelle dédelget1 Fiatal legény.