Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Háromszéki vadászat

49 Nagyon lassan s részemről vontatva is másztunk a meredek bércre. Egyik puskás a másiktól legalább párezer lépés távolságra állíttatott fel. Nekem az ormóról megmutaták, hogy a 3 hajtó honnan és mekkora erdőséget fognak fel. Ami egy oly szélesen kiterjedt sivatag erdő volt, a mennyit mi rendesen 500 hajtóval, 30 kopóval, s legalább 1.50 puskással szoktunk megverni. Jól lehangolva maradék el kijelölt állásomon, s unalmamba hosszat nyúltam egy nagy bikkfa árnya alatt. Siri csend mindenütt, mintha minden ember kihalt volna; nem ember, de még madárhang se vala hallható. Több óra múlva egy távoli nagyon otromba hangot hallék, de hogy állat vagy ember hang, ki nem vehettem; későbbre három külömböző mély völgyön, mint megszaggatott süket morajnak visszhangját, bizonyos zúgást veheték észre ; déltájt egy lövést, egy óra múlva más kettőnek valóságos tarack-ágyu dübörgő hangját vehetém ki. Délután 4 órakor ereszkedénk vissza a reggel elhagyott tűz mellé, a hova egy nagy sovány medve és egy farkas vala kihurcolva. Ami vad volt a hajtásban, egyig

1 puska eleibe került. A három hajtó meg se volt bágyadva, sem meztelen lábaik karcolva, vagy vérezve. Itt már első foglalatosságuk vala bocskoraikattakarosan felkötni, s vigan mondák, hogy már az egyenes úton nem szakad úgy mint a tövisen. i Mind. 2