Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Háromszéki vadászat

50» Máskor az Erdővidéken hajtánk, csakugyan kártékony vadra, 8 hajtóval és 12 lövészszel. A rendező dicsekedve jegyzé meg, „hogy ez már amúgy gavallérosan megy, ily számos embert egyszerre soha se fárasztottak vadászatra ; értem teszik tisztességből, hadd történjen pokolban is egy vásár..." A hajtás itt is rendkívül nagy és fáradságos volt, de minden vad fegyverre került. Felvilágosításomra azt mondá a rendező, hogy a 8 hajtó egytől-egyig pásztor ember, akik a tavaszi és nyári legeltetés alkalmával úgy kiismerték az erdő minden szegelyukát, és a vad tartózkodása, sőt lefiadzása helyét, hogy valósággal fekhelyéből szöktetik ki a vadat. A lövészeket, mint másutt szokás, nem rendező senki; kiki elált a hová tetszett. A tuskó mellől reá kiálta : — Estok bá! húzódjék keed odább, majd meglátja a fán a talpost. Minden állás mellett egy-egy vad vala bemetszve; a fa kérgiről Ítélve nagyon régi metszés. Az állások itt is rendkívül távol egymástól. A hajtás nagyon hosszú és unalmas, de nagyon jövedelmező vala. Az ilyszerű vadászat nagy béketűrést igényel, minthogy a hajtós-vadászati nagy lárma és zaj helyét unalmas, siri csend foglalja el. A lármához szokott fül előtt ez a nagy csendesség semmi élvezettel, annál több unalommal bir. Ha az élvezetet kivéve csupán a száraz sikert vesszük : a lármás vadászat eredményben korántsem oly dús mint ez.