Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

35 nagyon hosszura nyúlna, de a falusi toronyóra elkongatta a rémletes éjfélt, s jóllehet már most senki sem bágyadt, s nem is álmos, de a háziúr maga inti vendégeit nyugalomra, mert holnap távolabb kell menni, s korábban indulni. Hasonló jó szellem, értelmes vitatkozások, s változtatott élvezetek lengik körül a vadásztársaságot másnap, s azután is mindvégig. A gyengébb szivü vadász felbátoritására, s a kisebb veszedelem előtt nem rögtöni hátrálás ellen egy igen jó óvszer vala itt: a megsebhedt vadkant legmérgesebb állapotjában, fészkéből kiszöktetni, s az éles, hosszú vadászkéssel, sebes rohamában felfogni. E bajnoki jelenetnek csak nézésén is dagad a kebel és bátrabban dobog a sziv, mint eddigelé. Mint mindent, úgy a bátorságot is próba és alkalom fejti ki, s emeli ki a parlagból. S pedig oh be kopár ez élet bátorság nélkül 1 S mily égető szenvedés a félelem 1 Mikor vihar s förgeteg honn marasztott, újabb férfias élvezetek vártak a vendégekre. A nagy terem vivó oskolává változtatott. Mindenfelé kardcsattogás, vivás a jól kiizzadásig. A tág erkélyen pedig a Kendeffy két ujja közé szoritott fényes tallért Wesselényi pisztolyból, egyes golyóval lövi ki. £s ez hasonlóul a Wesselényi ujjai közül. Utánuk magam állok báró Pölnicczel szembe ; ez oldalfélt fogai közt tartja kurta szárú, televér német porcellán pipáját: 15 lépésnyire egyes golyóval ellövöm a pipát. A fogai közt maradt pipa3*