Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

36» száron kivül, a pipának legkisebb darabja sen;» látható többé. E jelenetek gyakoriak voltak, de sohasem rossz eredménnyel. A kik távolról Ítélték, bolondságnak nevezték, s nem tudták elhatározni, hogy melyik hibásabb : a ki kitartja, vagy a ki lövi. Azonban mint minden, úgy ez is csak távolról nézve rémletes. De közelről és többször látva elveszti szúró fullánkját. Önbizalomra és bátorságra ébreszt. A férfias időtöltések minden szerencsejátékot kiszorítottak a zsibói társasági körből. Kártya, kocka, melyek sok vészt okoztak, mint aljas eszköz megvettetett. S még sem lehete unalom miatt megunt, ásítozó embert látni ; ellenben lélekvidámság, s magát jól találás nyilt jelei terültek el minden arcon. Wesselényi csak ürügyül használta fel vadászafait. Oh ! sokkal magasabb célból gyüjté Zsibóra vendégeit, minthogy velők néhány őzzét s nyulát ellődöztesse. Ezt ő magára is kényelmesebben s költség nélkül tehette volna. De hogy az elszórt, parlagban heverő nemzeti erőket egybe gyűjtse : az elpuhult, kéjelgő arisztokratákat a vadászat varázs gyönyörei által Zsibóra édesgetvén, itt észrevétlen szoktassák meg a kényes testet a jól befűtött szoba s puha pamlag helyett a gyaloglás s viharok kitörésére; néha-néha még bősz vadkannal is szembe nézni, s azzal meg is vívni. Így a bátorság, lelki éberség s vidámság ott is, hol eddig hiányzott, természetté vált.