Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

31» Az ezredes az éj homálya alatt eltűnt, és Zsibóra soha se ment többé. Hadviger főerdősz östvénként kinek-kinek kézbesité vadász jegyét, melyen a másnapi hajtás neve és abban állása száma fel vala jegyezve. Luiggi komornyik viradtig megjelent minden szobában, gyertyát gyújtott és jelenté, hogy minden készen áll az indulásra. Zsibón nem volt álmos, vagy rest ember. Gyorsan felöltözködött és sietett kiki az étterembe, ahol tejes kávé, luróspuliszka, főtt tojás, friss vaj, s főtt burgonya várt a társaságra. A reggelizés egy óranegyedet tartott. A délceg lovak sebesen ragadták most a szánat vagy szekeret a távoli erdő alá. A szilaj hajtás, felfordulás, a testen jókora kék foltok nem voltak ritka jelenetek. Wesselényi pedig a társaság elindulása előtt sokkal korábban útra kelt a sötétben gyalog, vállán két fegyverrel. Mikor vendégei szánon kiértek, ő már övig mezítelenre vetkezve, a vadászkürtből jéghideg vizet öntöztetve testére, ott állott a nagy tűz mellett közlövészei közt. A hosszas, sebes gyaloglás után nagyon megizzadva, most a hideg viz-locsolás alatt teste mint Aetna párolgott. Kitörölködzés s felöltözés pillanat műve volt. A főerdősz, kihez hasonló tevékeny s jól rendező vadászt soha sem ösmertem, viradtig már felállitá a 80 hajtót. Mikor mi állásunkra értünk, rögtön megkezdődött a hajtás. Szép renddel és hangos lármával jött, a mii másutt sehol sem