Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

32» tapasztaltam ; valamint annyi évek alatt soha sem. értem, hogy Zsibón a hajtás megszakadt vagy felbomlott volna, a minek kellemetlenségeit az tudhatja legjobban, a ki mint magam is, sokféle vadászaton megfordult. A hajtások nagyon gyorsan, de mégis szép renddel folytattak. A decemberi legrövidebb napokon is rendesen 5 hajtás járt le. Déli falatozásra egy óranegyed használtatott: egy sült pulyka, vagy nyul, egy komlós cipó s két icés kulacs bor járt elő. A gyomrosabbak mohón szaggaták, a szerényebbek oldalfélt pipázdogáltak. De lehető frissibe folyt le ez is, mert a házi úr ismeretes dörgő hangja .. . „indulhatunkat". . . harsogott. Az utolsó hajtásból leereszkedvén, a völgyön vártak reánk a fogatok. Wesselényi ekkor délceg paripájára pattant, s mint forgó szél száguldott előre. Jóval előbb ért kastélyába, mint mi. A vendégek kimosdva csinosan, mint akármely fényes városi tánczvigalomban jelenének meg hat órakor az étteremben. Kik közül az éltesebb, rendesen gr. Csáky, vagy br. Wesselényi Farkas a történeti nevezetességű öreg Cserei Ilonát

1 az illem megszokott szabálya szerint az étterembe kivezeté. A díszesen fölteritett asztal az első herczegnél is megjárná : négy tál meleg étel, Ízletes csemegék, válogatott gyümölcsök, több asztali és csemege borok, mind Wesselényi saját 1 Özv. id. br. Wesselényi Miklósné.