Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

Zsibói vadászat

Zsibói vadászat. A Wesselértyiek született lovasok és bátor •vadászok voltak. Nagy kiterjedésű ős erdejöket másfél század óta szoros« tilalom alatt tartva, a nemes vadnak bőviben voltak. 1830-ban a Zsibói erdőkön tanyázó szarvarok száma 150, az őzeké 500 darabra becsültetett; vaddisznó kevesebb, farkas sok; róka, nyul, vadmacska, nyest, csárzár s fogoly madár nagy mennyiségben. Az ifjú Miklóst atyja 6 éves korában szilaj paripára ültette. Hetedik évében farkast és dámvadat lőtt. Lovagias szenvedélyit hővériből csak szemeinek elhomályosulása olthatta ki. 1823-tól 1834-ig Erdély s Magyarhon jelesbbjeinek társaságában évenként három-négy izben, rendesen 4 napig tartó nagyszerű, s jólrendezett vadászatokat -tartott. Ezen vadásztársaságokból kormány emberei, vagy katonák ki valának zárva. Egy nyugalmazott erdélyi születésű maf ar huszár ezredest Zsibóra vitt egyszer bűne, hívatlanul. Vig természet s élceiről volt ösmeretes, a ki egy nagy társaságot el tud mulattatni. De Wesselényi mind a mellett is szokatlan komoly lőn : vastag •ajkait lepittyezté, és egész napon szótlan maradt.