Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

21» vadászatot kedvelő, urakat jó előre felszólította : kik közül 20—25-en meg is jelentek. Társzekerein felszállított eleségivel vendégeit úri módon ellátta. Egy ily vadászatján elhullott 2—3 medve, ugyanannyi vaddisznó, 60 — 70 őz, 30—40 róka, 8—10 farkas, 4—5 vadmacska, 2—3 nyest és 30—40 1 császármadár. A vadakat elajándékozta, de soha egyet sem adott el pénzen A vadászat alatt künt a szabadban, tüz körül tanyáztunk, a hideg s szél miatt néha igen sok alkalmatlanságot kiállva. De amit a vadászati élvezetért s egyik a másik kedvéért jó kedvvel türtünk. A főikelés az idő megnyerésiért korán történt. A pulickát túróval vagy tejjel elköltvén, azonnal megindultunk. Déli falatozásra a tarisznyából szép komlós cipót, sajtot, füstös szalonnát, vörös hagymát s hatalmas kulacs bort rántánk elé. Vacsorán szakácsfőzte gulyáshus és túrós, szilvaizes béles tálaltatott fel. A hivatali nagy tevékenységét és tekintélyét vadászatjain is fenntartá. A szoros rend és fegyelemnek ur és nem ur egyaránt alárendelve ; aki azt megsérté : jobb esetben rendre utasíttatott, vagy épen haza bocsáttatott. Nagy figyelmét légapróiékosabb tárgy sem kerülte ki és oly szép rendet tartott, amilyet azután is senki vadászatján nem "tapasztalhattam. Sokszori vadászatjain egyetlenegy esetet tudok, ahol egy kis számítási tévedés miatt nagy rendetlenségben tört ki az egész. Utolsó vadá-