Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

22» szatját tartá ekkor a Cziblesen, október utolján gyakori gyengélkedései miatt már elesett állapotban. Kedve jött a Czibles legmagasabb részén fekvő Korábgyiát meghajtani, ahol azelőtt soha sem próbált. A hajtás délután későcskén végződött; dúsan fizetett, mert 39 őzet és egy nagy vadkant hoztunk ki belőle. Mintha éppen gyűlésen lettek volna az őzök, oly számosan találók együtt. Az elhullottakon kivül még 4 megvérzett őzöt szaggattak el a kopók. A hajtásból pedig .. legalább 20 őz tört ki sértetlenül s a kopacon

1 láttuk végignyargalni. Ezen kivül egy medve, gonoszul meglyuggatva kitört a puskások közt. A kijelölt helyen egybegyülénk, a fellobogcnagy tüz mellé kuporodva melegítők a hideg miatt dermedt tagjainkat s nagy áhítattal lestük a tarisznyásokat, hogy éhségünket csillapíthassuk. Mialatt az öreg kalauz puskás, atyámnak régi kedvence. mellé somfordálva fülébe súgja, hogy „csakugyan vétek volna a megroncsolt medvét annyiban hagyni, mert véres csapása után nem viheti soká, az ormon tulfelőli csekély kis hajtásba egymásután meglőhetjük" . . . Kecsegtető szavai jól hangzának, még a nagy tajiasztalásu embert is kiforgatták sarkából s további gondolkodás, nélkül jelt ada az indulásra. így fáradtan s éhgyomorral azonnal főiszökdöstünk a tüz mellől s. 1 Az irtáson.