Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718

A mult század közepén inneni vadászatok

könnyebb az elaltatás, mint a fölébresztés. Azért Bánffy is kitűzött céljára gazdagságát s nagyszerű időtöltéseket használt. A táblai szünnapokon ren desen elutazott Vásárhelyről

1 Nagyfalu vagy Kávásfalusi

2 jószágaira. Utazását nagyszerűvé tette az által, hogy 50—60 táblai Írnokkal kisértette magát. Mind amellett, hogy ezen jószágai Vásárhelytől legfelyebb három napi közre feküdtek, még is három hétre terjedt utazása. Egy rakás pecér, kopó s agár .kiséretében folyvást vadászva utazott. Még ma is beszélik a vénebbek, hogy nem volt olyan vad s szárnyasállat, mit Bánffy azon útjában egybe ne lőtt volna. A kis karaván künt a szabadban tanyázott. Bánffy cifra sátor alatt, bölény bőrön hált; a táblai Írnokok, az ország nevezetesebb családjainak sarjadékai pedig a sátor körüli gyepen, tüz körül. Ostve a mezei tanyán magasan lobogó tüzvilág körül zentelki

1' két cigány hegedűs, egy brugo, tárogató és cimbalmos ráhúzták; az első nemzeti táncot egyedül Bánffy lejté nagy méltósággal s rátartással. Ezután karos székét elfoglalván az ifjúság rakta körtáncban a heves nemzetit; a tánc ból egyetlen egynek sem volt szabad magát akármi ürügy alatt kivonni. 1 Marosvásárhely, 3 Szilágyfalu, Kárásfalu, vagy Érkávás, szilágymegyei, illetőleg akkor Kraszna- és középszolnokmegyei községek. ' Zentelke falu Bánffihunyad mellett. Régi Bánffy birtok volt.