Ujfalvy Sándor: Az erdélyi régebbi és közelebbi vadászatok / Cluj-Kolozsvár, Minerva, 1927. / Sz.Zs. 1718
Szolgabírói vadászatok
82 lenőrsége. Ha főnöke abszolút rendeleteit végrehajtja, ha elég szolgai modorral bir, főleg ha gyorsan és sokat kell irni : a hivatali kimutatás tetőpotján áll. Hogy és mint bánik el a becsületes polgár személyivel s vagyonával : nem jön kérdés alá. A polgár vagyona mellett a kormányt se sokat kiméli; szolgáljon bizonyságul az alább teendő kimutatás. A forradalom alatt kisebb gond volt mindnyájunknak kártékony-vad után járni ; azért rendkívül elszaporodott, s nagy károkat okozott. A földészek panaszára az együgyü hivatalnok, aki azt sem tudta, melyik fán terem a vadászat, vontatva tevé meg. De tapasztalván hogy farkas helyett jövedelmezőbb vadat is adott Isten, főfigyelmét erre forditá, s már most a nehezecske farkaspusztítás helyett szívvel-lélekkel az ártatlan szarvasnak és őznek esett, szemtelenül megrohanván a birtokosok századok óta sok költséggel tilalmazott ős erdejét, melyet ők s őseik úgy mint sanctuariumot 1 védtek eddig minden idegen befolyástól. A zsibói őserdőkből a 150 szarvas egyig, s az 500 őznek nagyobb része kilöveték. Továbbá a br. Jósikák gorbói erdejeken bár magnak se hagytak. Jóllehet mindkét uradalom résziről erélyesen nyilatkoztak, hogy a kártékony vadra régebb is ők maguk s nem a vármegye vadásztak, miáltal lakosoknak nem volt okok a panaszra, s most is 1 Szentélyt.