Tanulmány hazai fővadtenyésztésünkről. [Budapest], Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1903. / Sz.Zs. 1523

/. ' V* •'• • •;> A \ : M. •• i f-. .v

.•. < -if \ \ A >/ V r : • A. ... .... • « fVé rEEMÉáZi »SUV EDE a// tij a — MAGVAR TBRMÉSZEITÜDOMAWVI MÚZEUM KÖNYVTÁRA NÓVEDÉKNAPLU mImJM&MJ Revfeió 200.? Fővadunk okszerű tenyésztéséről. A „Vadászlap"-ban többen felszólaltak a miatt, hogy a fővadnak tulnagy és az ivarok helyes arányszámára való tekintet nélküli tenyésztése, milyen káros hatással vannak az állomány minőségére s hogy ugyszólva, ezekben, valamint lelövésünkben és a tehenek tulnagy kíméletében kell keresni annak a kétségtelen ténynek az okát, hogy Magyarországnak legkiválóbb vadászati objektuma: az Európaszerte hires kapitális szarvas helyenként immár degenerálásnak indult. Ezzel a kérdéssel már hosszú idő óta foglalkozik „Orsz. m. vadászati védegylet"-ünk is, hol azt annak idején Csik Imre vadásztársunk hozta szóba. Az egyesület igazgatósága az ügyben mindenekelőtt felvilágosító statisztikai adatok beszerzését találta szükségesnek s ezeket, a földmivelésügyi kormány készséges támogatásával csakhamar be is szerezvén, a becses anyagot tanulmányozás és esetleges feldolgozás végett a kérdést felvető Csik Imre igazgatósági tagnak kiadta. Nevezett ügybuzgó vadásztársunk — alig méltányolható buzgalommal és fáradsággal feldolgozta most ezt a nagy anyagot és az „Orsz. m. vadászati védegylet" egyik utóbbi igazgatósági ülésében részletes kimutatást terjesztett elő ez alapon számos nagyobb fővadas-területünktényleges fővad-állományáról, ivar-arányáról, lelövéséről stb., valamint arról is, hogy a helyes tenyésztési elveknek, megélhetési viszonyoknak stb. megfelelőleg, miként kellene mindezeknek lennie. A gyűlés nagy elismeréssel honorálta a valóban tanulmányszámba menő munkálatot és azt kisérő jelentést s mint közérdekű dolgot, tanulságos voltánál fogva a hazai vadászközönséggel szükségesnek találta megismertetni, hogy az abban foglaltakat ki-ki saját előnyeire felhasználva, fővadtenyésztésünk helyesebb irányba juthasson. Ebből a czélból az egész munkálatot itt közöljük egész terjedelmében. Budapest, 1903. évi január 20. Egerváry Gyula, az ,,Orsz. m. vadászati védegylet" titkára. Tisztelt Igazgatóválasztmány! Az 1900. évi november hó 7-én tartott igazgatósági ülésben a fővad okszerű és kellő határok közt való tenyésztése érdekében tett nditványom és kérésünk alapján a földmivelésügyi m. kir. Minister ur ő Nagyméltósá ;a rendele ére a budapesti, pozsonyi, szombathelyi, győri, pécsi és miskolczi kerületi erdőfelügyelőségek által a fővad-állományról gyűjtött és tanulmányozás és feldolgozás végett nekem kiadott statisztikai adatokat és az azok alapján összeállított kimutatást van szerencsém a következő jelentéssel visszaküldeni: Összesen 116 vadászterületről töltettek ki a kérdőivek. Azonban csak 42 kérdőív adatait használtam fel, mivel a többi kérdőív adatai olyan vadászterületekre vonatkoznak, a melyekben nincs tulállomány. Sajnos, több ismert nagy vadászterületről nem kaptunk adatokat, de azért a feldolgozás mégis 279,150 k. hold erdei vadászterületről szól. Az adatok pontosságára nézve megjegyzem, hogy a fővad-állománynak számlálás utján való általános megállapítását megakadályozta ugyan az 1901/2. évi tél rendkívüli hószegénysége; mindazonáltal 10 vadászterületen a kimutatott állomány mégis számlálás, mig a többi adat a fenti okból csak pontos becslés eredménye. A 279,150 k. h. erdőterületen összesen 13,685 darab szarvas találtatott (téli állomány), melyekből 730 erős agancsos, 1905 hatos, tizes, 641 villás és csapos, 5748 tehén, 1999 ünő és 2662 drb. mindkét nembeli borjú. Ezen vadászterületeken az 1901. évben teritékre került 2358 drb, még pedig 263 erős agancsos, 477 hatos, tizes, 91 villás és csapos, 974 tehén, 201 ünő és 352 borjú. 1901. évi nyári állomány tehát 13,685+2358= 16043 darab volt. Indítványomban felemiitettem, hogy évek óta sajnálattal azt tapasztaltam, hogy nálunk már sokfelé, de különösen a Kiskárpátokban, a Mátra, Pilis, Vértes és Bakony-hegységben a fővad degenerálódik. A tarka