Tanulmány hazai fővadtenyésztésünkről. [Budapest], Országos Magyar Vadászati Védegylet, 1903. / Sz.Zs. 1523

szarvas már nem ritkaság, oly agancsosokat pedig, melyeknek fejdísze már nem diszes, hanem hitvány, pudvás és télen is a bőrczafrangoktól még tisztátlan: lépten-nyomon lehet találni. Megjegyeztem, hogy ez a mostani vadtenyésztési viszonyok mellett máskent nem is lehet, mert az erős bikákat kímélet nélkül mind lelövik, ugy, hogy a szaporítást a férfikort még el nem ért gyenge bikák, vagy a lelövésre nem érdemesített rossz vén bikák teljesitik; továbbá, mert a helyes ivar-arányra súlyt nem helyeznek; s végül mert a vadállomány nem áll arányban az erdők kiterjedésével, ugy, hogy a tulszámu vad nyáron sem talál elegendő táplálékot, tehát satnyul. Lássuk már most, hogy a beadott adatok menynyiben igazolják ezen indokaimat: Tultenyésztés. Csak a téli állományt véve: egy darab vadra esik 279,150: 13685 = 20 k. hold erdő. Illés Nándor: A vadászati ismeretek kézikönyvének „Mennyi vadat bir meg valamely terület?" czimü fejezetében a következőket mondja: „Hogy mily területre van szüksége egy-egy darab vadnak," arra nézve a nézetek nagyon eltérők. Nem is egyezhetnek. A mennyire különböznek lépten-nyomon a viszonyok, annyira kell különbözni ezen területeknek is. Grunert szerint: Szarvastenyésztésre legalkalmasabb viszonyok közt 2500—5000 hektár = 4345— 8609 k. hold terjedelmű oly önálló vadasokban, melyekből a vad tapasztalás szerint messze fekvő földekre kijárni nem szokott, és ott, a hol a vad a fák lerágása által nagy kárt nem okoz: egy darab szarvasra mintegy 40 ha. = 69*5 k. holdat kell számítani, mely területet 60 ha.-ra = 104-2 k. holdra kell emelni, ha a vad a fák lerágása által kárt okoz. Ha pedig ezen erdőkben olyanok volnának a viszonyok, a melyek a vadat a nagy terület daczára gyakori kijárásra kényszeritenék a mezőre, vagy ha a vadas 1000—2000 ha.-nál = 1738—3476 k. holdnál kisebb lenne, akkor egy szarvasra 80—120 ha. = 139—209-6 k. hold is szükséges. Ha pedig a terület 1000 ha.-nál = 1738 k. holdnál kisebb volna és szabadon állana szántóföldek és rétek között, akkor szarvast már egyáltalában nem lehetne tartani rajta. A munkácsi uradalom erdeit, tekintettel az erdősültség minőségére, s a vad tényleges tartózkodási helyére 139,000 holdra lehet tenni. Azon volt 1888 telén: 1900 darab szarvas. Egy darabra jutott 73 k. hold. A parádi vadállomány volt 1888-ban 424 darab. A vadaskert területe 8092 k. h. (Ebből 654 k. h. rét és szántóföld.) Egy darabra jutott 19*08 k. hold. A kimutatásba foglalt vadászterületeken, mint már megemlitém, átlagban esik egy vadra 20 k. h. erdő. Ismerek több oly erdőt, a hol egy vadra 20 hold vagy ennél kevesebb is esik és nagyítás nélkül mondhatom, hogy ott már a rendes és tartamos erdőgazdálkodás ki van zárva; mert a vágásterületeken nem lehet egyetlenegy ép csemetét találni, sőt egyes szegényebb termőerejü területeken az erdő felujulása lehetetlenné vált, daczára, hogy az erdősítésre évenkint ezreket fordítottak. A rudas erdőrészekben pedig a kéreghántás már nemcsak a kőris- és szil-egyedeken, hanem az összes fanemeken látható. Ugy, hogy egyes erdőgazdaságokban ezen vadkárokat évenként és holdanként egy koronára becsülték, a mi egyenlő az erdő tiszta jövedelmének egyharmadával, sőt felével is. Igaz ugyan, hogy ezen erdei károk folytán az erdő jövedelmének apadását csak utódaink fogják megérezni akkor, a midőn a vágás ismét a mostani vágásterületekre kerül és a midőn szálfák helyett csak agyonrágott, elbokrosodott, görbe növésű tűzifára is alig alkalmas fák kerülnek a fejsze alá. Ehhez járul még a mezőgazdaságban okozott s a kimutatás szerint szintén nagyon tetemes vadkár. És ezen nagy áldozat daczára a vad degenerálódik, ugy, hogy a mostani vadtenyésztési viszonyoknak az eredménye: erdőpusztulás, nagy mezőgazdasági kár és hitvány szarvas. Hogy mennyire kevés egy darab vadnak 20 k. hold erdő, igazolják a kimutatás végén példakép felvett vadászterületek, a melyekben egy vadra 50—66 k. hold erdő jut és a vadkárok mégis szembetűnők, a degenerálás pedig konstatálható. Ivararány. Feltéve, hogy egy erős agancsosra legfeljebb 5 tehén jusson, hogy az ünő 3 éves korában már üzekedik, hogy annyi bika- mint sutaborju ellik, hogy a fiatal vad egy csekély része elpusztul, hogy az ellési százalék 75, és hogy a bikák életük nyolezadik évében fejlődnek ki teljesen, a minimális követelmény, hogy az ivararány a következő legyen: erős agancsos 6°/o (7—8 éves) | hatos—tizes . . „ 13®/

0 (4—6 „ \ 37°/

0 csapos és villás . „ 18°/

0 (1—3 „ öreg suta . . . 30°/

0 ünő lOo/o 63°/o mindkét nembeli borjú 23% j összesen l00°/

0 E .szerint a mostani állományból 13,685 darabból kellene lenni: 823 erős agancsosnak, 1778 hatostizesnek, 2465 villás és csaposnak, 4106 tehénnek, 1367 ünőnek és 3146 borjúnak; tényleg pedig van: 730 erős agancsos, 1905 hatos-tizes, 641 csapos és villás, 5748 tehén, 1999 ünő és 2662 borjú, ugy, hogy hiányzik 93 erős agancsos, 1697 fiatal agancsos és 484 borjú, mig tehén 2274 darabbal több van. Ha pedig ez ivararány mellett egy vadra minimálisan 40 k. hold erdőt számítunk, akkor kellene lenni: 279,150:40 = 6973 darabnak és pedig 420 erős agancsosnak, 907 hatos-tizesnek, 1258 csapos és villásnak, 2091 tehénnek, 698 ünőnek és 1599 mindkét nembeli borjúnak, tehát jelenleg a többlet: 310 erős agancsos, 381 fiatal agancsos, 4958 tehén és ünő és 1063 borjú, vagyis egészben 6712 darab.