Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Harcz a fűszálért

— ig — rejtekhelyet, mely az ő boldog családi örömeiknek leszen a tanyája; a tapsifüles nyulak, ezek az élvvágyó, gyáva, rossz szülők, már elhagyták az ő védtelen, g}'ámoltalan első fiaikat, hogy szerelmes telhetetlenségüket annál mértéktelenebből kielégíthessék ; a rókakölykek gondos szülői már ki-kicsalogatják bolyhos, bohókás fiaikat az ő biztos váruk kapuja elé, hogy ott egy-egy elevenen hozott egérkén begyakorolják őket a mesterségükhöz szükséges fortélyokba. De a fáknak és a bokroknak a rügyei is kipattantak már, sőt itt-ott, a hol a korábban bimbózó hárs, gyertyán vagy jávor fák állanak együtt tömegesebben, egészen zöld ligetek is gyönyörködtetnek bennünket. Másutt, mintha csak friss hóval borították volna be az egyes fákat, vagy a fák alján a bokrokat, olyan vakítóan fehérek az egyes koronák; amott a vadcseresnye virágzik, emitt pedig a földön guggoló saj meggy és a kökénybokrok kedves virágjai takarnak el minden ágat és rügyet s telítenek minden zúgot az ő édes illatukkal, mely odacsalja mézet rejtő kelyheikhez. a méhecskék százezreit. De ez mind, mind nem érdekli annak a kis erdei falunak a népét, a melynek minden figyelmét most egyedül az vonja magára, a mi e jelenségekkel egyidejűleg tárul eléje, hogy ott, azokban a rügyező, zöldelő, virágzó vágásokban, a gyéren álló sarjhajtásu bokrok között, lenn azon az áldott televényes földön, már keresztülverte magát a korhadó falevelesen az a sokféle fajta fü, a mi együttvéve adja a legtáplálóbb legelőt és a legillatosabb 2*