Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

— 100 — most, hogy az egész rókacsoport minden szeme én rajtam ütközik meg, a legcsekélyebb mozdulattól is óvakodnom kell. Ettől függ minden. Ha csak egy kis időig kibírom még a mozdulatlanságot, a szemek pillantásainak visszatartását, akkor félrevezetve a bükkfa hamvas színéhez hasonló ruházatom által és megnyugodva abban, hogy az az idegenszerű alak annak a fának képezi tartozékát, folytatni fogják utjukat az eddigi irányban, egyenesen én felém, mig ellenesetben bizonyos, hogy mint a nyil, ugy tűnnek el a sűrűségben. De a szemek pillantását már nem birom visszatartani, és végképp kifáradt karom is ereszkedik szinte észrevétlenül lefelé. Jó szerencsére éppen a válságos pillanatban indul meg újra a megnyugodott rókaszuka s üget utána a többi is az előbbi sorrendben, mind közelebb hozzám. Szabadon vehetem tehát a visszafojtott lélekzetet, kipislanthatom szemeimet és rendbe szedhetem magamat a lövéshez. Már lőhetnék ls rájuk, de még habozok, hogy melyiket lőjem le először a négy közül. A hátulsók, a himek, nagyobbak és szebbek is, de az a szuka egy egész rókacsaládnak a kiirtását jelenti. Ezt kell tehát mindenekelőtt lelőnöm. A mutatóujjnak egy kis mozdulata . . . egy villanás . . . egy erős dördülés . . . egy pillanatra mindent eltakaró füstfelhő . . . Mind ugyanazon egy másodpercznek a müve. Menekül, ki merre lát; de a menekülők közül még megkapja az egyik találomra a másik lövést is, a melyet azonban el is visz magával. Hanem hová lett az a jól megczélzott szuka?