Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

101 A lövés szinhelyén nem mozdul, nem látszik semmi. Jól kell keresnem a már beállott sötétségben, mig egy korhadt tuskó mögött megtalálom, a hol, menekülni nem birván, a legnagyobb csöndben meglapult. De amint meglátja, hogy fölfedez-. tem, szétlőtt gerincze daczára is nekem ugrik a legnagyobb vakmerőséggel. Egy darabig még élvezem azt a nagyszerű ravaszságot, mely az ő tehetetlen dühében is nyilvánul, mig végre megszabadítom szerencsétlen áldozatomat a vadászban is lakozó könyörületességből a halálos kínoktól. Egy jól irányzott ütés az orra tövére és — vége annak a SZÍVÓS életnek. * A szép, a kedves májusban vagyunk még, de azért már olyan a déli hőség odakünn, hogy csak a teljes pompájában álló lomberdő árnyéka nyújt enyhet ellene, ha a gyéren elszórt „czimerfák" alatt elterülő sarjadékok közül, a melyek között csak még jobban megszorul a nap melege, bemenekülünk a szálerdő lombsátra alá. Akkora itt a hőkülönbség, különösen a szünetlen szellős Görösvölgyben, mintha ideérkezve egészen más égalj alá jutottunk volna. Még a teljesen elütő növényzet is erre vall; virág és fü egyaránt. Mig odakünn abban a verőfényes vágásban az eper, szeder és málna virágairól a méhek ezrei szállingóznak át a javában nyiló más, de szintén napfényt igénylő virágok nagy seregére, amelyben tarkabarkán díszlenek a százszorszép, a gyűszűvirág, a bálványka, a csipkés menta, a tikhur, az izsóp, a kövi szegfű, az ördögszekérke, a levendula, a