Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

- 98 'hol a hó alatt még egy kis zöldség is akad. Egy kecses menyétasszony, mint a villám veti magát a gyanutlanul ficzkándozó cziczkányra, s viszi nyilsebességgel a szemközt álló bokrok alá, be az odújába, a hol hűségesen megosztozik rajta az ő életepárjával. Az est ólomszinü szürkesége e közben mind sötétebb árnyalatokba hajlik át, hogy végül már csak a fehér hó világítja meg a szük látókört; a nagyobbodó sötétséggel a csend is mind mélyebbé lesz, hogy szinte hallani vélem még a szempillák mozgását is. — De im, fönt a hegyoldal sziklái között megszólal egy jól ismert hang, mely nem ugyan félelmetességével, de mert bizonysága annak, hogy közel van hozzám az, a mit lesek-várok: a ravaszság nagy mestere, izgatottságba hozza még az én edzett ideigemet is. — Kau! Kau-kau-kau! •— hangzik végig az erdőn a himróka szerelmi éneke, a melyre csakhamar ug3'anolyan válasz érkezik innen is és amonnan is. Egész konczert fejlődik ki előttem, a melynek egyes hangjai mindjobban közeledvén egymáshoz, végre az előbbi nagy csendnek adnak ismét helyet. Ez a jele, hogy a násznép együtt van, s hogy a nászmenet már meg is indult. De merre vette az irányát ? Vájjon lesz-e hozzájok szerencsém ? Nem-e talán a túlsó hajláson vonulnak éppen ma a nászútra, a hol szintén van egy olyan váltójuk, mint én mellettem ? Óráknak tetszenek előttem a bizonytalanság perczei, s már kezdem bánni, hogy miért nem amoda álltam . . . De, mintha mozogna ott bent valami sötét folt-