Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Az erdők királya

— 81 — szellő megrázza az ágakat, hullik is le tömegesen; az érett makkszemek is nagyokat koppanva potyognak le az alant bujáskodó páfrány közé s nem engedik érvényre jutni az erdő nyári csendjét. A sárfertőből épp most kiszállt szarvas nagyot ráz magán, körültekint és hatalmasan bőg, mint a bőszült oroszlán. Nem figyel semmire, hanem üget abba az irányba, a honnan az imént azt a hangot hallotta, a melyre az ő bőgése válaszul szolgált. A hegyen túlról hangzik az uralkodó erdőkirály kihivó szózata, a melyre innen mindannyiszor elbődül a hegyek által sokszorosan visszhangoztatott válasz. Szembe mennek egymással; az uralkodó és trónkövetelő. A háború meg van üzenve, a csata elfogadtatik, nem fognak kitérni egymásnak. Eletrehalálra szól a párbaj, egy trónért, a hatalomért, az uralomért; az egyik régi jog czimén megvédelmezni s a másik öröklött joggal megszerezni akarja ezeket. Melyik lesz a győztes ? A hegyen tul fekvő sürü rudasban nagy tisztás terül el; évek hosszú sora óta kiválasztott színhelye ez a szarvasnásznak. Most is itt bőg és kapál dühösen ennek a kerületnek az egyeduralkodója; az a túlról közeledő hang vakmerően fenyegeti jogait, a melyeket e helyen már oly régóta gyakorol ; ám csak jöjjön az az ellenség! Igaz, mintha az ő nyaka már érezné az évről-évre s.ulyosodó agancskorona terhét! Vájjon az idő, a kor, az öregség nyilvánulása volna ez ? Nem lehetséges ez; mert ott érzi ő még azt a nagy tüzet, mely ifjú Tanos: Az erdő világa. 6