Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A „fakukacz" - Az első nyúl

— 74 — a hajtók felé irányult, a kiknek neszét ő mindenesetre tisztán hallotta. A folytonos merőnézés következtében egyszer csak mintha két rókát láttam volna egymás mellett ; szemeim könybe lábadtak, minden összefolyt előttem, semmit se láttam; mikorra pedig a könyeket eltávolítottam, nem volt róka sehol, eltűnt! Hasztalan kémleltem mindenfelé, nem láthattam meg semerre. A bizonytalanság, hogy hol lehet, nyugtalanná, s a nyugtalanság izgatottá tett: elkezdtem remegni; egyszer a kezem rándult meg, máskor a lábam ; de megszűnt ez is, az is. A másik pillanatban azonban mind a két térdemet mintha rángatták volna, s nyomban rá reszketett minden testrészem mind erősebben, feltartóztathatatlanul, -a fogam meg vaczogott, zörgött hangosan. Megkaptam a vadászlázt, mely áldozatává ejtette minden izemet. És épen ekkor, mikor ilyen nagyon tehetetlen voltam, bujt ki a bokrok alól, egészen közel hozzám a róka; megállt, visszanézett és engem nem látott. Tudtam, hogy lőnöm kell, akartam is lőni, de összes erőm se volt elégséges, hogy a puskát felemeljem. Nem látta ezt senki, de szégyeltem magamat önmagam, s talán a róka előtt is, mikor ez szép lassan kiment mellettem — lövés nélküli. Gunyképen hangzott, hogy épen ekkor esett, nem messze tőlem, az első lövés, s utóbb egyik a másik után. Pedig mikor már nem láttam a rókát, s az első lövést hallottam, az én lázam is egyszerre, mintegy varázsütésre teljesen megszűnt.