Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481
Élet és halál az erdőn
Elet és halál az erdőn. Ősz volt akkor is, és éppen ugy, mint egy ezredévvel utóbb, pihenésre hajtotta vén fejét a fáradt természet. Az erdő üde zöldje komor, sötét szint váltott, a melyből már sok helyütt kicsillant az a sárga szin is, mely a falevelek halálát jelenti. Fönt, a sok százados tölgye gyér koronájában, minduntalan meg-megzörrenik valami: a megérett makkszem kiválik a száradásnak indul t kütyübő l, pottyanik ágról-ágra, koppanva egy nagyot mindenütt, s leesik az anyaföldre, hogy megtalálja ott ő is a maga rendeltetését. Itt, körülötte mindenfelé, elpusztult a vele együtt született sok-sok testvér, még mielőtt a bennük lakó jogos élet megfogamzani birt volna. A vadak fölfalták a nagy részt, mig a másik, szárazon máradván a vastag leveles tetején, kiaszott, életet nyerni nem tudott. Egyik-másik azonban beleke-