Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A szedegető

A szedegető. A falu kiszögellő részén, az ide zsúfolt kis zsellérházikók között is, szinte elvész az a düledezett viskó, a melynek hátulsó szük zugában napszámbérért lakik az ő négy gyerekével özvegy Csik Jánosné, ki csak akkor keres valamit, ha napszámba hívják s csak akkor eszik az ő árváival együtt „egy kis meleget", ha abból a keresményből arra is kerül és — ha egy kevéske „szedegetést" is sikerült hazateremtenie. Bizony, sanyarú sorsban élve, nagyon sanyarú munkát végez az a szegény özvegyasszony, mikor vigyázva tekintget körül az érdőszélen s félve, szivdobogva lopózik be annak az erdőnek nappal is sötét sűrűjébe, hogy elvégezze ott a tiltott dolgot, a mit a szükség kényszere parancsol reája: a „szedegetést". Hogy egy kis habartlevest főzhessen, meg az árpás, kukoriczás kenyeret megsüthesse, neki is szüksége van a tüzelőre, hát csak meg kell azt szereznie. És mit vét azzal, ha — sóra is alig lé-