Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Harmincz év múlva

— 220 — támadnak föl, a melyek mindmegannyian kedvesek nekem. Látom, hogy a tavaszi nap már hajlik lefelé; pedig nekem még el kell mennem arra a helyre, mely idekötött emlékeim között a legelső helyet foglalja el. Még jó tova van az a hely, tul a keleti oldalon képződött nagy katlanban; de látnom kell azt, mert — ott lőttem az első szarvast, a mit ott azon a helyen, egy sima héjú bükkfa derekán meg is örökítettem. Fél óra még és föltárul előttem az a katlan. Itt vagyok hát, oly hosszú idő után, megint ! Itt, a hol ifjúságom örömeinek egyik legnagyobbika játszódott le! Hogy ne emlékezném e helyen vissza arra a gond nélkül való boldog életre, mely volt, elmúlt s csak emlékeimben tünedezik föl minduntalan, mint az Alföldön a puszták csábos délibábja? Arra az emlékezetes napra, a hozzákötött feledhetetlen eseményre és mindazokra, kik ebbe és az én szivembe beleszővék ? Hogy ne emlékezném én itt mindezekre? Mintha csak tegnap történt volna. Végig élem és végig élvezem most újra az én akkori nagy boldogságomat. Igen, itt van. Ez az a hely, a hol lestem, vártam, reszkettem. Itt áll még, mint akkor, az a sok százados tölgy, a mely mögött rejtőzködtem; csak a héja érdesebb, mohosabb, foltosabb és egy nagy ágát törte le azóta valamely nagyobb hónyomás, rut sebet hagyva maga után, a melynek szilánkjait azonban jótékonyan takarják el a ráboruló ágak sürü lombjai és az a kövér levelii örökzöld fo-