Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Harmincz év múlva

— 2ig — most mindennek. De azért nem tévedtem el. Följutottam a tetőre, a hol hasonló változás vett körül minden oldalon. Ezen a területen akkor ifjú sarjadékok és magonczok álltak, sürüen egymás mellett mint a kender, s egyes tisztásain buján termett az illatos diónyi eper és terjeszkedett az erdei málna rohamosan, elnyomva maga körül minden más életet. Most sudár rudas áll a helyén, melynek ölelkező lombozata elölte az ő sötét árnyékával mind az epret, mind a málnát maga alatt; de csak maga alatt, mert amodább, az előbbi öreg szálerdő helyén, annál bujábban terjeszkedik az egyik is s a másik is, odacsalván éppen most nyiló millió viráguk illatával a fák odúiban tanyázó méhecskék ezreit. Emitt teljesen elhagyatva, romjaiban fekszik az öreg Jakab szénégető gunyhója. Összeomlott minden része s a szelement tartó ágas is elkorhadva, darabokban fekszik az omladék között, a melyből immár sudár bükkfacsoport kelt uj életre s nyúlik föl magasan az ég felé. A szenes szérűt ellepte a kövér fű és a buja gaz minden neme s csak a boglyák helye feketéllik ki a zöld környezetből, mintha az öreg Jakab csak az imént ment volna be innét a vasárnapi szent misére. Pedig, valamint a szénégetés vagy ezer holddal tovább vándorolt a fokozatosan haladó vágások nyomán, ugy az öreg Jakab is bizonyára rég elvándorolt már oda, a hol nincs szüksége az imádságra. Barangolok ut és irány nélkül és mind otthonosabbnak érzem magamat az uj alakot öltött régi környezetben. Lépten-nyomon uj meg uj emlékeim