Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— igi — leszek. A puskáját mindenki jól készen tartsa, mert jóformán melegünk lesz még az éjjel. - Igenis, értettem. * Éjfél még alig mult el, mikor a csanálosi gunyhó csepőtés környéke mozogni kezdett. Az erdész vezette oda nyolcz emberét. Pár perez múlva már a főerdész is ott termett egy csapat csendőrrel, leiknek sisakjai még a sötét éjben is meg-megcsillantak. Kész haditervvel jött a vezér a rég várt ütközetre s csak nagyon rövid időre volt szüksége, hogy utasításait megadja; itt és most már, hog}' odafönn a Bükkháton néma csendben történhessék meg a felvonulás. Egy darabig közös uton haladtak még mindannyian ; de aztán két csapatra oszolva, kétfelé váltak, hogy odafenn újra találkozzanak s összeigazitott óráik szerint, ugyanabban a perezben kezdhessék meg a Gergő által megjelölt hely bekerítését ; mert sipot vagy bármi hallható jelzést ilyenkor használni nem lehet. A bekerítés teljesen sikerült, a szélső lánczszemek a meghatározott ponton érintkeztek. Megkezdődött az emberekre rendezett körvadászat. A legnagyobb csendben, vigyázva, kimért lépésekkel haladtak abban a szálas erdőben a mindegyik által jól ismert központ felé. A sötétség nem volt akadály; az ember szeme megszokja végül a legvastagabb sötétséget is és — annyit, a mennyit —lát benne.