Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

hogy én szabadon járhatok az erdőn. Higyje meg, nagyuram, nem teszek én most már semmi kárt a vadakban; megelégszem azzal, ha csak czélba is vehetem és igy gyönyörködhetem abban az istenadta szép jószágban; s ha egyszer-másszor, nagyritkán, mégis megesik, hogy elsül az a puska, akkor, mint már máskor, és a minap is, jelentést teszek itt, hogy honnan vitethetik el. Nekem nem kell aztán már, ha meglőttem. Ha csak egyszer is rajtér, nagyuram, hogy nem vagyok becsületes ember, akkor tiltson ki az erdőből ; de tudom, hogy ezt soha se éri meg. - No jól van, jól, Gergő, tudom, hogy te most már becsületes ember vagy; hanem azt mégis szeretném ám, hogy a puskád ritkábban süljön el, ha czélozgatod azokat a szarvasokat. S csak menj most már Isten hírével, mert sietnem kell. Hát Isten áldja meg, nagyuram; tudja, hogy én — semmitse szóltam. * Az erdőőrök lakásába átszolgáló villamos készülék megcsenditése csakhamar beteremtette a „hetes "-t. Szaladj fel hamar a csendőrökhöz s mondd meg az őrmesternek, hogv a kik_ csak itthon vannak, rögtönösen jöjjenek le ide, jól felszerelve. Onnan aztán siess ki a cserőczés gunyhóhoz, mondd meg az erdész urnák, hogy szedjen össze hamarjában minden embert s várjon engem veletek a csanálosi gunyhónál. Egy óra múlva ott