Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

— i8g — S csakugyan : a sarokablak kinyilik s a főerdész halkan, szinte súgva szól ki az utczára: Te vagy ? Nevet se mondott, csak hangot akart hallani. - Én vagyok, nagy uram ; kérem, ha tetszenék beereszteni. S pár pillanat múlva már ott állt az a züllött kinézésű ember a főerdész szobájában. Senki se ismerné föl benne a régi Vadas Gergelyt. -— No mi újság, Gergő? - Hát, nagyuram, fővadász uram, ab... iak ott alusznak csapatostul a Bükkháton. Csak kilenczen vannak, könnyű lesz őket megcsípni. — Honnét tudod? Magam láttam őket ott a tüzük mellett; mind hortyogott, mikor ott voltam. - De hát micsoda helyen vannak ott a Bükkháton ? - A Czinczérgödörtől jobbra egy jó dobásnyira, éppen ott, a hol a középső cserkésző ut balkarja megint jobbfelé ágazik; annak a két ága között van a tüzük, a mely már maga is csak ugy pislogott, mikor elloptam magamat mellettük. Jóformán van már szarvasuk is, vagy akármi más, mert szűrökkel láttam ott valamit letakarva. - Jól van, Gergő, most csak eredj, ne lásson itt senki. Ha elcsíphetjük őket, megkapod a jutalmadat. Köszönöm, nagyuram, fővadász uram, nem fogadok én el most. se más jutalmat, mint a mit már úgyis élvezek. Elég nekem az, hogy megboszulhatom magamat azokon a gazembereken, s